A táborban készült festményekről
„A festő az utolsó ecsetvonáshoz ér… és elkészül a mű. A nagy mű. Aminek csodájára jár az egész világ. Csak állsz a kép előtt. És nem érted, mi olyan különös rajta. Nem tudod, miért megfejthetetlen a mosoly. Nem tudod, mit rejtett el benne a Mester. Pedig egyszerű. A Mester nem az arcot örökítette meg. Nem a külső szépséget vitte vászonra. Valami mást. Azt, ami belül lakozik. A lényeget. Mert ő tudta, hogy az igazi szépség belül kezdődik és kívül ér véget. Az arcon. A szemekben. Az ajkakon. A mosolyon. Az Ő mosolyán.”
Amikor a tábort elkezdtük pár évvel ezelőtt koncepció volt, hogy sokféle alkotót fogadjunk. Sokfélesége az életkorban, végzettségben, stílusban, technikában is jelen legyen.
A terv valósággá vált, és egyre gazdagabb a képanyag a táborzáró kiállításon.
Folyamatosan konzultálva, irányokat mutatva a keresgélőknek, a tanulásra vágyoknak, felkínálva rengeteg lehetőséget a témák megvalósítására szempont a közös munkában.
Figyelembe véve az életkort, a képzettséget, a gyakorlottságot, a személyiséget törekszünk rá, hogy önmagához hű alkotásokat hozzanak létre az alkotók a tábor ideje alatt.
A táj adta lehetőségek adottak. Rengeteg téma, a klasszikus tájképeken keresztül a napi expressziókon át egészen az absztrakt leképezésekig.
Az idei képanyag hozta az elvárásokat, melyek bennünk szervezőkben vannak, amikor összeállítjuk a tábor napi programját.
Természetesen hatottak a tanári instrukciók, a tanárok stílusa, de emellett az egyéni attitűdök fontosak voltak. A cél nem az utánzás, a másolás, hanem a mutatott eszközök, technikák épüljenek be az eddig magukénak tartott stílusba.
„Műegyetemre jártam.
Az igazira nem vettek fel.
Így lettem művész.
(Ami rosszabb, mint az igazi.)”
Szeretjük a humort a művészetben. Az alkotásokban a kreatív megfogalmazásoknál fontos, hogy a tudatos alkotói gondolkodását is fejlesszük. Mit miért csinál, aki épp létrehozza a képet, jó ha ezt meg is tudja szóban fogalmazni.
A fiataloknál ez hatalmas bátorsággal társult. Sikerült hozni a kor képi világát, a szöveg és kép viszonyát jól alkalmazva. A kép mondanivalót egy-egy jó mondattal megerősítve, akár groteszké is téve. De mindenképpen figyelemre invitálva.
Emellett a vegyes technikák is megjelentek náluk. Beépítve a képekbe környezetükben talált tárgyakat helymeghatározottabbá téve a műveket. A környezetet nem csak képileg megjelenítve, hanem a faháncsokat, mohákat, köveket egy az egybe beemelve a képbe. Szimbolikusan és direkt módon is visszaadva a hely szellemét.
„A modern művészet lázadás a valóság utánzása ellen.”
Így félabsztrakt és teljesen elvont képek is születtek. Miközben mindegyik a helyszínről, tájról, a hangulatról és élményről beszél.
Sikeres alkotói hét volt szerintem a mostani, a rengeteg képpel. A fontosságban az első, hogy alkossunk, annyit amennyi nekünk elég. Cél az alkotás élvezete is egyben. Örömöt találjanak az alkotók még a szerintük sikertelenebb képekben is.
Sokan vállalkoztak arra a nehéz feladatra, hogy akvarell technikával fessenek. Mindig felhívjuk rá a figyelmet, hogy nem lesz könnyű, lesznek csalódások, de nem szabad feladni. Egy hetes aktív gyakorlással pedig csodákra lehet képes bárki. Úgy is lett. Nagyon szép akvarell képek születtek, minden technikai bravúrt alkalmazva. Sikeres képek születtek kint a tájban, az utcán festve falurészleteket, vagy akár a mikrovilágot ábrázolva egy-egy szép virággal, növénnyel. Sok-sok kísérleti képpel, csupán próbálgatva az eszközt, vagy hozzárajzolva tussal, filccel.
„Ha hallasz belül egy hangot, ami azt súgja: “nem tudsz festeni!”, akkor okvetlenül állj neki festeni, és a hang elnémul.”
Emellett a portrék. A figurarajzolásnak mindig szánunk időt és igyekszünk egy kis gyakorlást is biztosítani. A portrék is több stílusban és technikában. A hiperrealista ceruzarajzokon át a szénrajzok, temperaképek, a nagyméretű vászonképek mind falra kerültek a zárótárlaton. A képanyagot gazdagítva, színesítve.
„Fényképezni annyi, mint részesévé válni valaki (vagy valami) halandóságának, sebezhetőségének, változékonyságának. Minden fénykép – éppen, mert kihasítja és megdermeszti a pillanatot – az idő mindent fölemésztő kérlelhetetlenségéről tanúskodik.”
Több éve jelen vannak a táborunkban Lovas István fotói is a kiállításon. Megmutatva a környék szépségeit több napszakban, hajnali párában, naplemente aranyló fényeiben. Több nézőpontban a modern technikai lehetőségek kihasználásával drónnal is fotózva.
De itt is a képalkotás a cél. Nyomot hagyni, emlékezetre kényszeríteni, elgondolkodtatni késztetnek a fotók. A világ, a táj sokszínűsége, a levegő, a tér hatalmassága, a pára fénytörő rafináltsága mind-mind egy pillanatba rögzítve. De ez a pillanat így örökké is válhat a néző számára.
Emellett a tábor eseményfotói közt egy-egy elkapott tekintet, egy vidám hangulat, vagy mélyen elmerült tevékeny alkotói mozzanat figyelő szemről tanúskodnak.
„Keresd, művész, a magányt,
művet foganj s befejezz;
de hogy élvezd alkotásod,
ahhoz társakat keress.”
Minden alkotónak köszönöm az aktív munkát, a bátor kreatív alkotást, a szorgalmat, és gratulálok a jó és élménygazdag alkotásokhoz!!!
