Az idei év koncepciója is a sokszínűség, változatosság volt. Ehhez hozzájárult a táborozók sokfélesége, változatos technikák alkalmazása, témák, mondanivaló gazdagsága.
Ha egy művész nem tudja megőrizni a szelleme szabadságát, akkor fölösleges az egész. A tábor ahhoz nyújtott segítséget, hogy az emberi szellem kibontakozhasson műalkotásokon keresztül. Előadások, konzultációk, közös rajzolás, festés mely az időt osztotta, de mellette az egyén szabad alkotása, saját gondolkodása is teret kapott így szárnyalhatott az alkotási vágy.
A művészetnek olyan szerepet kell betöltenie, hogy kizökkenthesse a mindennapok valóságából az embert, a cél hogy olyan lehetőséget teremtsen, ahol végiggondolhatunk valamit, amit máskor nem tehetünk meg. A művészet nevel, alakít, szembesülésre ösztönöz. Önmagunkkal, másokkal. Talán ennél többnek nem is kell lennie.
Kultúránk felismerhetővé tesz bennünket, így nagy a felelősség mit mutatunk magunkból, miként befolyásoljuk a körülöttünk lévőket az alkotásainkon keresztül, mivel egyfajta párbeszédet alakítunk ki.
A párbeszéd az alkotó és néző közt, ami evidens, a táborban, mint lehetőség adott volt, hogy, alkotó és alkotó közt is létrejöjjön, ami néhol csak egy halk zörej volt, néhol pedig hangosabb vita, de ezenközben a tolerancia jelenléte állandó.
El Kazovszkij mondta, hogy „A művészet az egész világot felfedezi és értelmezi, ugyanúgy, mint filozófia, vallás vagy tudomány. Csak más a fókusztávolság”
A művészet tud gyógyítani, testet és lelket egyaránt. Összeköti az embert az élettel, a léttel, a lét lehető legtöbb síkjával. Amikor a kép működni kezd a nézőben, ugyanolyan folyamat kezdődik el, mint a festőben munka közben, ugyanolyan beláthatatlan, ugyanolyan irracionális.
Mányoki Endre tette a kijelentést, hogy:
„A műalkotás az egyetlen értelmezhető, átélhető valóság az élet megélésének közvetlen tapasztalatán kívül.”
Ezt a gondolkodást igyekeztünk segíteni a táborban, a technikai előadásokon kívüli beszélgetésekben. A művészi lét céljait, értelmét, értelmezéseit keresgélve. Bepillantva saját gondolatainkba, és felismerve azt, hogy másokkal mennyire sok közös probléma, megállapítás, és örömforrás mozog az alkotási vágy gondolatkörében.
Ehhez az elképzeléshez feladatokat találtunk ki. Két projekt mozgott párhuzamosan közösségépítő szándékkal.
Az egyik, hogy kisméretű vásznakat osztottunk ki, választható formákkal. Kör, ellipszis, háromszög, négyzet, és téglalap formájú kis képeket kértünk az alkotóktól, ahogy ők látják a környezetünket. Ezeket a kis képeket a lehető legvéletlenszerűbb elrendezésben összerögzítve a falra tettük a kiállításon. Az egyéni látásmód, a gazdag téma, technika, stílusválasztás egy egységgé kovácsolva adott egy képet.
A másik projekt egy nagy vászon megfestéséről szólt. A vásznon egyszerre dolgozva többen, vagy más időben hozzáfestve, a másik alkotó képrészletét tiszteletben tartva fejleszteni tovább a művet. Egyszerre közösen alkotva, igazodva a másik képrészéhez, de közben a saját gondolatot megörökítve.
Ezek a feladatok nem voltak kötelezőek, de kétféle nyomhagyásra mutattak példát. Így megmutatva mennyi félék vagyunk, mégis lehet közösen is létrehozni valamit, ha függetlenül, illetve egymástól függően alkotunk.
A közös képek mellett mindenki a saját érdeklődésének megfelelően festett, rajzolt, tájképek, portrék, csendéletek, apró dolgok felnagyítva, sok-sok téma, technika, stílus, méret volt jellemző az képalkotásban.
Sokszínűség a festészettel eltöltött időben is jelen volt. Kezdők, haladók, amatőrök, profik egy színtéren. egymásra hatva, egymást motiválva.
A kezdők egyik gyakori problémája, hogy nem képesek objektivitásra saját alkotásukkal kapcsolatban, nem képesek látni. Ezt is meg kell tanulni. A képnek egyik lényege hogy mit láttat, de ahhoz, hogy ezt jól csináljuk fontos nekünk alkotóknak is megfelelően látni. Kiemelni a világból a saját személyiségünkhöz illőt.
Idő kell hozzá.
Igyekeztünk időt adni a táborban.
De a tábor véges, és ami a záró kiállításon a falakra került igazolta, hogy valami nagyon jól működött itt ebben az egy hetes időzónában.
Köszönet a szállásadóinknak a Napraforgó Turistaszállónak, hogy helyet, teret kaptunk ahhoz, hogy a szűkös időt a lehető legjobban kihasználhassuk.
És köszönet azért a jóleső fáradtságért melyet a táborlakók okoztak nekem azzal, hogy aktívan dolgoztak, hogy kihozták magukból és belőlem a legtöbbet.
Találkozunk jövőre!
2017. július 17. Szigeti Márta
A 2017-es tábor résztvevői:
[one_half]
Szigeti Márta
Lovas István
Ladonicki Gábor
Antal Kitti
Kokas Anna
Herman Anett
Kokas Zsófia
Kocsis Réka
Szőke Boglár
Pallér Csenge
Szabó Zsuzsanna
Halmi Flóra
Király Zsolt
Kainz Ferencné Pósa Mária
[/one_half]
[one_half]
Szőke Mariann és lánya Emese
Gáll Sándor
Csavar Adrienn
Szabó Erika
Bottlik Gábor
Kovács Zora
Nagy Eszter
Kolosné Bora
Kolos Borbála
Kovács Lilian és lányai (Zsuzska és Dida)
Lipka Virág
Tölg Anna
Pogány Nikolett
Kovács Zoltán
[/one_half]
