Idén 13. táborunk lesz.
Az előző évben a falun belül telephelyet változtattunk, és jó új szálláshelyünk lett a Sárvári vendégházban. Új hely az étkezéshez is az Öreghegy fogadóban, közvetlen a lakóhelyünk mellett. Kevesebben voltunk, mint a covid előtti években, meghívott művésztanár nélkül egyedül igyekeztem mindenkit fejlesztgetni, és korrigálni. Persze ahol szükség volt rá.
A táborunk célja továbbra is a sokszínűség, és a plen-air festészet hagyományainak megőrzése. Nincs elvárás, mindenki a maga ritmusában, stílusában, technikájában alkosson, és ehhez mérten igyekszünk segíteni neki.
Többesszámra váltottam, mert ismét meghívtam segítségnek egy régi barátot, akit már több mint 30 éve ismerek. Sőt, az összes művészeti iskola padját is együtt ültük végig.
Bánkúti Ágnes képzőművész-tanár.
Ági művészeti középiskola festő szakán végzett, majd Szeged, képi ábrázolás alapszak, festő szakirány, ezután MKE képzőművésztanár szak. Emellett együtt járunk rengeteg művésztelepre, pl. a Mártélyi Szabadiskolába is, ahol jó tanáraink voltak, és megtanítottak minket a tájban, a táj hatása alatt alkotni. Ha valaki megnézi a képeinket, sok a közös benne. Hisz rengetegszer egymás mellett ülve küzdöttünk a vízparton, vagy a hegyoldalban, a napraforgó tábla tövében. Közös helyszínek, de más stílus, más eszköz is gyakran. Az évek során persze kipróbálja az embert, a technikákat, hisz van egy természetes érdeklődés mindenkiben, de ahogy én az akvarellnél tettem le a lantot, Áginál szerintem a pasztellkréta lett a favorit.
Persze ez nem jelenti azt, hogy a téma, amit alkotunk, ha mást kíván nem merünk máshoz nyúlni, hisz az iskolák, az egyetem és a szabadiskolák is megadták azt a gyakorlatot hogyha kell előveszünk, szenet, temperát, akvarellt. Amit a téma igényel.
Ági képzett tanár, igaz élete fő vonala a tánc, és táncosként, tánctanárként is dolgozik, de pár éve beszélünk róla, hogy aktívabb szeretne lenni az eredeti szakmájában, a festészetben és képzőművész tanári voltában is.
Az első két táborban velünk kezdte, Istvánnal hárman hoztuk létre a művésztelepet, de az életében olyan változások jöttek, hogy kicsit eltávolodott a képzőművészettől.
Szóval idén újra együtt szeretnénk az idei táborozókat motiválni.
A tábor tervezete a korábbi évekhez hasonló. Szabad időpontban a reggeli, ebéd, majd egy közös megadott időpontban kétfogásos vacsora az étteremben. A hűtő és a konyha folyamatosan fel lesz töltve ételekkel italokkal, kivéve az alkoholt, és mindenki szabadon akkor és azt eszik, amit szeretne. Kávé, tea, szörpök, ásványvíz, szalámik, tojás, sajt, zöldségek, és más nem jut most eszembe, de gondolva az allergiásokra és vegetáriánusokra is bármikor lehet enni majd.
Az alkotási menetrend pedig függ az időjárástól is, de a lehető legtöbbet mennénk ki terepre, a mezőre, a faluba, a Balaton partra. Nem írok ki napi rendet, mert volt, hogy az eső, volt, hogy a nagy meleg befolyásolta ezt. A szállásunkon szintén lehet vázlatokról dolgozni, van sok kiülő, asztal fedett helyeken, akár éjszaka is.
Amit fixen szeretnék, vacsora után egy közös konzultációt. Megnézni közösen egymás alkotásait, beszélgetni róla.
Segíteni fogunk térábrázolásban, szín-, vonalperspektívában. Komponálásban, eszközhasználatban, ahogy eddig is, mindenkire személyre szabottan.
Emellett tervezünk kirándulásokat, ha úgy adódik a Balcsiban fürdést, esti beszélgetéseket a festészetről.
Szeretnénk, ha az idei év is olyan élmény lenne mindenkinek, mint az előzőek, és feltöltődne művészetileg, alkotással, élményekkel.
„A művészet óriási ereje, hogy képes érzelmeket kiváltani, változást, perspektívaváltást, új ötleteket inspirálni. Sokan úgy vélik, hatalmában áll megváltoztatni a világot és a benne élő embereket.”
Blaskó Nikolett
Szerettette várunk mindenkit az idei táborba!
Szigeti Márta, Bánkúti Ágnes, Lovas István
Szigeti Márta néhány képe kedvcsinálónak:
Bánkúti Ágnes néhány képe kedvcsinálónak:
