Kilenc… kilencedik… kilencedjére…
Fura ez a gondolat. Még emlékszem az elsőre. A félelemre az idegen helytől, a bizonytalanságokra, a tanulnivalókra.
Vannak tapasztalatok, tanulságok. Tanultunk is, tévedtünk, csalódtunk, de rengeteg örömünk is volt, eredményünk, sikerünk és boldogságunk van és volt a táborban.
Folyamatos változás, de az állandóság is jelen van.
Szervezzük már…
Leültünk, beszélgettünk… vitázunk, agyalunk.
Én is várom… várja a többi szervező is.
Idén kicsit jobban kinyitunk a falu felé. Kipakolunk az utcára, a térre. Szervezünk street artot és land artot. Bejárjuk a környéket művészeti szempontból is, de lesz a rég várt túra is ismét. Akármilyen idő is lesz!!!
Lesznek előadások, direkt oktatás, lesz szabad alkotás.
Fogunk sokat nevetni, és vitázni és meg is váltjuk a világot ott pár percben. Ahogy kell egy tábor alatt.
De ami elvárás… az hogy legyen sok-sok alkotás… örömmel, küzdve, játszva, szenvedve. Aki ahogy szeretné.
De táborozni fogunk!!! Az már biztos.
Lesz részletesebb program is.
Kezdjük akkor idén is…
2019.02.10
Szigeti Márta